Sose szeress félig – mert a félszeretet nem csak kevés, hanem hazug is
Az igaz szeretet nem ismeri a „félig” állapotot. Akár a tűz: ha valóban ég, meleget ad és fényt. Ha csak pislákol, csupán hangulatot teremt – de nem melenget át.
Amikor valaki csak félig szeret, az olyan, mintha egy nő azt mondaná, „kicsit terhes vagyok”. A valóságban nincs ilyen: vagy van, vagy nincs. A szeretet nem ismeri a köztes zónát – az vagy teljesség, vagy önámítás. Az élet nem a hossza, hanem a megélés mélysége által válik teljessé. A félszeretet nem csak kevés – hanem belülről üres. A legtöbb ember mégis ezt próbálja eladni szeretetként. Talán, mert fél a valódi közelségtől. Talán, mert nem ismeri saját szívének a hangját.
Sokan csak megszokásból szeretnek. A biztonság, a múlt, az ígéret, a közös albérlet vagy a gyerekek miatt maradnak együtt, azonban a szeretet nem egy „megtartó erő” a társadalmi logika mentén. Nem jár „hűségpont”. A valódi szeretetben nincs üzlet, nincs elvárás, nincs számítás. Van viszont odaadás – olyan szintű, hogy abba belesajdul a lélek. Amikor egy hajnalon, egymás ölelésében ébredve könny gördül végig az arcodon, mert pontosan tudod: ez a pillanat valódi. Ilyen pillanatokért érdemes élni. Minden más csak díszlet.
A félig szerető ember gyakran nem rossz szándékú – csupán elveszett. A saját árnyékaiban bolyong. Talán sosem tanulta meg, mit jelent igazán jelen lenni. Könyveimben újra és újra visszatérek arra a gondolatra: míg nem találod meg önmagad, nem tudsz őszintén szeretni sem. Aki nem kapcsolódik önmagához, nem tud kapcsolódni máshoz sem. A félszeretet épp ezért nem csak a másiknak árt – hanem önpusztító is.
Az idézet végén megidézett hajnal – amikor az ember álomból ölelkezve ébred – nem csak egy romantikus kép. Ez a szeretet valódi arca. Ott már nincs akarás, nincs félelem, nincs manipuláció. Csak jelenlét van. Ott a szeretet már nem döntés, hanem lélegzet. Nem kérés, hanem hála. Nem birtoklás, hanem áramlás.
Ezért írom: ha nem így érzel, hagyd el – de félig ne szeress. Mert a félig szeretés a legnagyobb élethamisítás. Önmagaddal szemben is.
És te? Mersz-e égni – vagy megelégszel a pislákolással?
