A nő akkor válik igazán nővé, amikor nem kell védekeznie. Amikor leteheti a páncélt, amit éveken át csiszolt a csalódások ellen, a megfelelési kényszerekre válaszul, vagy csak azért, mert a világ oly sokszor azt üzente: „légy keményebb, különben összetörnek.”
De a nő nem azért erős, mert páncélt visel. Hanem mert tud szeretni, érezni, megnyílni, adni és – talán ez a legnehezebb – mer bízni. Ez a bizalom azonban nem a férfi szavaira épül. Nem a bankszámlájára, a kocsikulcsra, sem a férfias kiállásra. A bizalom gyökere mélyebben van: a jelenlétben. Abban az energetikai térben, amit egy férfi képes maga köré teremteni – vagy éppen nem.
A férfi jelenléte nem a dominancia. Nem az, hogy megmondja, mit csinálj, vagy mit ne. A jelenlét a csendes biztonság, amelyben a nő önmagává válhat. Nem azért, mert engedik – hanem mert nincs miért elrejtenie magát. A nő nem a férfi szavait követi, hanem a létezését. Azt, ahogyan a férfi van. Azt, ahogyan figyel. Ahogyan a pillanatban van, nem elkalandozva, nem a múlt árnyékában vagy a jövő terveiben. Hanem itt és most.
A nő nem odaadó, mert gyenge. Az odaadás a legmagasabb rendű erő – mert önkéntes. És önkéntessé csak akkor válik, ha nem kell attól tartani, hogy kihasználják. A nő mély ösztönei nem logikán alapulnak. Ő nem méricskél, hanem rezonál. Ha a férfi jelenléte mély és hiteles, a nő szinte öntudatlanul engedi meg magának a női lét teljességét: a lágyságot, a befogadást, az inspirációt.
Ezért téves az a gondolat, hogy egy nő „majd nőként fog viselkedni, ha rendbe rakja önmagát”. A nő nem egyedül nő – egy kapcsolatban tükrök között létezik. És ugyanígy: a férfi is akkor lesz férfivá, amikor megéli, hogy van értelme védeni, tartani, jelen lenni – mert van, aki ezt fogadni meri.
A legtöbb nő nem hatalmat akar a férfi felett, hanem nyugalmat benne. Nem birtokolni akarja, hanem biztonságban lenni mellette. És amikor ez a belső nyugalom megszületik, akkor születik meg benne az a nő is, aki már nem a túlélésért harcol, hanem az életet ünnepli.
A férfi jelenléte nem más, mint engedély. Engedély arra, hogy a nő lehessen, ami: forrás, érzés, áramlás. És ez nem szerepjáték. Ez szentség.
Mert egy nő akkor válik igazán széppé – nem kívül, hanem belül –, amikor már nem fél.
