Maradj jelen!

Van, hogy nem a jelenben vagyunk, sokkal inkább megalkuszunk a jelen helyzettel. Az utóbbi mint tudjuk, egy kényszeredett kompromisszum, azaz tűrés, aminek ugyan a képességek függvényében, de konkrét végdátuma van. “Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette”. Amikor viszont már nem, akkor repül a malomkő, ahogy Arany János költeményében olvashatjuk.

A valódi lényünk pedig állandóan velünk van, mint ahogy a most, a jelen pillanat is. Figyelmünk azonban gyakran, egyeseknél szinte folyamatosan más dolgokra irányul, legyenek azok testiek vagy mentálisak. Amikor azonban a figyelem elvonódik egy konkrét dologról, és még nem irányul egy másikra, akkor ebben az időközben megtapasztalható a tiszta lét természetes állapota.

A félelem és a vágy is az elmének a saját maga által érzékelt és felcímkézett állapota, hiszen az érzékelő és a felcímkéző elme nélkül hol a félelem, és hol a vágy? De mint ahogy a só íze áthatja az óceánt, és a tengervíz minden cseppje ugyanazt az ízt hordozza, így teszi lehetővé a tudat minden esetben a valóság élő megtapasztalását.

Mondhatnád, hogy ezek csupán szavak, nincs különösebb realitásuk. Igazad lenne. A valóság a csendben tapasztalható meg. Ott keresd, a “vagyok” kondícionálatlan, mindig békés állapotában, mert a tudatos jelenlét fokozatosan, és egyre inkább képes felülírni a régi, szokássá vált reakciókat.

Ez a jelenben történő önmegfigyelés lesz a nyitja a kényszeres mintákkal való azonosulás zárkájából, és a mesterkulcs a jelenlét szabadságához. Ez az igazi evolúció.

Pilát Gábor