Így teremted meg a saját világodat
Vágyak által teremtjük a világot, annak minden velejáró örömével és fájdalmával. Ha tehetnénk, a fájdalmat természetesen azonnal kivennénk a képletből, de mindazon túl, hogy az is a csomag része, valódi természete szerint az öröm korlátozott és sokszor igen múlékony. A fájdalomból született vágy a fájdalomban ér véget, és ott talál beteljesedést. Amikor például valamilyen testi, vagy éppen mentális problémával találjuk szemben magunkat, akkor jól megfigyelhetjük, hogy elménk lehangolódik, elcsügged és eltompul. Esetleg kétségbeesetten keresni kezdi az enyhülést.
Engedd meg neki, de közben figyeld meg a mechanizmust. Ez az Ön-megfigyelés elvezet az Ön-felismeréshez, ahhoz, hogy Te vagy a tudatosság. Te vagy a megfigyelő. A megfigyelőt nem lehet megfigyelni, mert akkor nem megfigyelő lenne, hanem megfigyelt. Ez kétségtelenül egy kitartást igénylő kemény munka, azonban megnyugtató is, mert elhozza a belső békét.
Fontos, hogy az elme az ami nyugtalan, tompa, izgatott, vagy elcsüggedt, nem Te. Nagyon nem is kell csodálkoznunk rajta, hiszen születésünktől fogva raktározza az adatokat, és ebbe beletartoznak az egymásnak ellentmondó adatok is, sőt az élet törvényszerűségeinek ellentmondók is. Tudásunk a világról gyakran nem empirikus, azaz tapasztalásból eredő, amely a gyakorlaton alapul, hanem az elméletre korlátozott és hit alapú.
A keleti lélektanban, leginkább a hinduizmus és a buddhizmus tanításai szerint, az elme által teremtett illúzióban élünk. Ezt nevezik szánszárának (vándorlás, átvitt értelemben létforgatag, a születés és a halál körforgása), és májának (illúzió, vagy: nem az, aminek tűnik). Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a világ illuzórikus, sokkal inkább azt, hogy a mi tudatállapotunk nem teszi lehetővé a tiszta, torzításmentes érzékelést. Ezért úgy járunk, mint az ember akinek karcos a szemüvege. Bármire néz rá, azt karcosnak fogja látni. A világ nyugati oldalán hatékonyabban gyártjuk futószalagon az illúziót, amire igen büszkék is vagyunk. Nem a büszkeséggel van a baj, és nem az illúzió gyártásban elért sikerekkel, hanem azzal, hogy minden ezen a téren teljesített cél, elért siker minden egyes lépése egyre jobban eltávolít és elzár Önmagunktól.
Addig azonban, amíg nem döbbenünk rá, hogy ez a mostani módosított tudatállapot nem természetes állapotunk, addig nem kérdőjelezzük meg annak valóságtartalmát. És amíg ezt nem tesszük meg, addig azt fogadjuk el egyetlen igazságnak.
A Földön ebben a pillanatban is millió olyan esemény történik, aminek a megtörténtén változtatni ugyan nem tudsz, de a hozzáállásodon bármikor. A világ a vágyaknak és a félelmeknek a lakóhelye, ezért nem lelhetsz benne békét, csupán rövid időre. A tartós békéhez “meg kell haladnod” a világot, és a vele való azonosulást. Meg kell haladnod az egót, a problémák valódi okát, ami miatt folyamatosan kutatjuk az örömöt, és igyekszünk elkerülni az elkerülhetetlen fájdalmat. Egy orosz közmondás szerint “A rossz táncost még a saját golyói is zavarják.” Nagy baj lenne, ha mi is így lennénk a saját életünkben a saját életünkkel.
Pilát Gábor
