Oldal kiválasztása

A két hosszú távon elviselhetetlen kapcsolati minőség

Hosszútávon két elviselhetetlen, viszont gyakran előforduló dolog bizonyossággal létezik férfi és nő között: a szexustalan párkapcsolat, és a kapcsolat nélküli szexus.

Politikai rendszerben legitimálható ugyan a kleptokrácia, párkapcsolatban pedig a konszenzusos monogámia, azaz a többszerelműség, azonban több kell hozzá, mint egy csipetnyi naivitás, hogy azt gondoljuk: becsület és tisztesség nélkül is lehet valaki jó vezető, intimitás nélkül is lehet harmonikus a kapcsolat, illetve, a szeretet az ágyban éri el a csúcspontját. Amikor ezek a valóságnak hitt dolgok annyira befészkelik magukat az életbe, hogy gyakorlattá, és működési alappá válnak, akkor már egy nagy politikai botrány, illetve egy megcsalás sem tud akkora lukat ütni a hajó oldalán, hogy az elsüllyedjen. A rendszer elbírja, az embernek pedig ezzel párhuzamosan, elmegy a kedve attól, hogy közügyekkel foglalkozzon és párkapcsolatra lépjen. Inkább szingli lesz, mondván akkor nem éri csalódás.

Miközben polgárjogot nyert a szingli életmód, a dolgot még az is nehezíti, hogy a szingli élet bizony valós előnyöket is kínál. Mikor van ideje például olvasni, meditálni, egyedül lenni annak, aki nem egyedül él?

Felmérések szerint az egyedülállóknak jobb az általános egészségi állapotuk. A szinglik többet sportolnak. A kutatások szerint legtöbbet azok törődnek a testi fittségükkel, akik mindig is egyedül éltek. Őket követik az elváltak. A rangsorban hátul kullognak a házasok. Az egyedülállók többet tesznek a barátságok, családok, közösségek egyben maradásáért. Akik megházasodnak, azoknak könnyebben lazul meg a kapcsolatuk a barátaikkal és a szüleikkel. És ez nemcsak a kapcsolat első szakaszára érvényes, hanem hosszabb távon is, miközben a házasok még a testvéreiket is jobban hanyagolják. Az egyedül élők több emberben bíznak. Ha megkérdezel valakit, hogy kik azok, akikben igazán bízik, akikre valóban számíthat baj esetén, akkor a házasok és a szinglik is megemlítik a rokonságuk néhány tagját. Viszont a szinglik lényegesen több olyan barátot említenek, akikkel nem állnak rokonsági kapcsolatban. Akik egyedülállók, azok nagyobb lelkesedéssel önkénteskednek közösségi, civil szervezetek munkájában. A szingliknek kevesebb a tartozásuk. Ez a megfigyelés akkor is igaz, ha azokat a párkapcsolatokat és házasokat nézzük, akiknél nincs gyerek. Az egyedülállóknak fontosabb, hogy a munkájuk „értelmes” legyen. Vagyis kevésbé elégednek meg olyan munkával, ahol „csak” pénzt keresnek, de nem érzik, hogy értéket teremtenek. Ráadásul a mások felé mutatott önzetlenségükből is jócskán veszítenek a házas férfiak. Ez nem csupán abban látszik, hogy kevesebbet segítenek költözködni a barátaiknak, de pénzben is kevesebbet szánnak jótékony célra.

Ezek szerint a szingliség lenne a kívánatos “kapcsolati forma”? Nem. A társadalmi változások alaposan átformálták a családmodellt, de ettől még a Család marad a társadalom legerősebb egysége. Persze csak akkor ha az egységben a szeretet, a tisztesség, és a becsület a mozgatórugó. Akkor ugyanis az energiák összeadódnak. Ezt azonban olyannak, aki nem így gondolja, nem így érzi és nem így csinálja, kevés sikerrel fogod tudni elmagyarázni. Nem többel, mintha olyan embernek próbálnád leírni azt, hogy milyen hóesésben futni, aki még nem látott havat. Fejbeverhetsz valakit egy Buddha-szoborral vagy egy Bibliával, de attól még nem fogja megkörnyékezni a spiritualitás vagy a hit.

A legjobb ha párválasztásnál a közös realitást, a minél több szinten való egyezést keresed, és a számodra legjelentősebb dolgokban, hitedben, mély elgondolásaidban, szexualitásodban nem kötsz kompromisszumot. Fontos szeretni a párodat, de magadat is fontos szeretni annyira, hogy nem teszel saját magad ellen.

Pilát Gábor

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!