Oldal kiválasztása

Monda a reménykedőről és a szkeptikusról

A monda szerint élt egy várandós anya, aki két gyermeket hordott a méhében. Az egyiket nevezhetnénk “reménykedőnek”, a másik “szkeptikusnak”.

A szkeptikus azt kérdezi a testvérétől:

-Te hiszel a születés utáni életben?

-Hát persze. – mondja a reménykedő. Az itteni életünk arra szolgál minket, hogy megerősödjünk és felkészüljünk a születés utáni életre. Hogy elég ellenállóvá és erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

-Hülyeség! – mondja a szkeptikus.

-Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

-Pillanatnyilag még nem tudom, – mondja a hívő – de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

-Nonszensz, lehetetlen! – mondja a szkeptikus.

– Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

-Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a hívő.

-Sohasem fog működni! – véli a szkeptikus.

– Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra! Nézd, még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, – mondja a hívő – de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!

-Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a szkeptikus.

-Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! – válaszolja a hívő.

-Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A hívő elgondolkozik egy pillanatra, majd halkan megszólal: Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat!

A szabad akarat azt jelenti, hogy megválaszthatjuk a célt, és kiválaszthatjuk az oda vezető utat, a földúttól a kerülőúton át az autópályáig. Tehát van ráhatásunk az életünkre, viszont csak egyetlen módon. Lecsendesedett elmeállapotban.

Ezért szánj időt az elmélkedésre. Ne az agyalásra, mert agyalással még soha nem oldott meg senki semmit.

A békés csend állapotáról beszélek. Ebben az állapotban van lehetőséged arra, hogy megkapj minden támogatást, a helyes cél kiválasztásától a térképig, ami az oda vezető utat mutatja.

Sőt, még akkor se aggódj, amikor nem látod magad előtt Istent.

Nem is láthatod, mert mögötted áll.

Pilát Gábor

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!