Oldal kiválasztása

Hogyan döntsünk helyesen?

Folyamatosan döntések előtt állunk, tegyük, nem tegyük, igen, nem, menjünk, maradjunk, és ezek közül van olyan döntés, amit azonnal meghozunk, nem is gondolkodunk rajta, egyszerűen csináljuk, de van amikor kicsit hezitálunk, többet gondolkodunk, sőt, van olyan is, amikor agyalunk, rágódunk és őrlődőnk.

Persze leegyszerűsítve mondhatnánk azt, hogy úgy kéne dönteni, hogy csak jót okozzunk, és ezzel szemben semmi rosszat, semmi rombolót. Igen ám, de ilyen nincs, hiszen a legjelentéktelenebbnek tűnő döntésünkben is lehet, és leginkább van is mind pusztítás, mind veszteség.

Racionálisabbnak és életszerűbbnek tűnik tehát, ha inkább a lehető legtöbb jó, és a lehető legkevesebb rossz irányába indulunk. Döntésünk születhet csupán érzelmi, vagy kizárólag értelmi, azaz racionális alapokon, illetve lehet ezeknek valamilyen keveréke. Az érzelmi részét viszonylag könnyen megéljük akkor, ha őszintén feltesszük magunknak a kérdést: “Mit szeretnék szívem szerint?”

Azonban nem lehetünk feltétlenül elégedettek azzal, hogy helyes döntést hoztunk, ugyanis minél inkább az érzelmeink vezérelnek minket, annál kevésbé vagyunk objektívek. Egy racionális ember viszont felméri, hogy tettei milyen hatást váltanak ki, ezért az észszerűség elve, azaz a helyes megítélés alapján alakítja ki véleményét, és hozza meg döntését.

Rendszerint azonban már csak azért is összezavarjuk magunkat, mert a fejünkkel akarjuk megérezni a szív érzéseit, és a szívünkkel akarjuk megérteni a fej gondolatait. Az életben a legnehezebb döntéseket akkor kell tudatosan meghoznunk, amikor az “agyunk” és a “szívünk” egymás ellen dolgozik, így nemcsak azért fontos leírni vagy kimondani a döntéssel kapcsolatos gondolatainkat, mert azzal az emberrel nyomatékosítja a szándékát, hanem azért is, mert amikor ezt megteszi, már egy külső nézőpontba helyezkedett.

Ebből a nézőpontból azonban nem az a kérdés, hogy “Mit szeretnék szívem szerint?”, hanem az, hogy: Mi a helyes cselekedet? Az erre kapott válasznak kéne összhangban lennie az érzelmi oldallal. Ha nincs meg ez a harmónia, akkor sajnos igazolást nyer az állítás, hogy amennyiben a nullát bármilyen számmal szorozzuk, akkor annál is kisebb értéket kapunk mint hogyha egy tetszőleges számot el osztanánk a mai évszámmal. Nullát fogunk kapni.

Pilát Gábor

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!