Oldal kiválasztása

Miért?

Egyes történések és események közti oksági összefüggést a gyermek már igen korán, egy éves kora előtt is felismer és megért, de ezekről három éves kora körül kezd beszélni. Ilyenkor hangzik el leggyakrabban az események okát firtató “miért?” kérdés. Ezt szoktuk miért-korszaknak is nevezni.

Ez a szokásunk, akárcsak a tudás éhségünk később is megmarad, sőt, még éhesebbé válhatunk a valós összefüggések megértésére. Így magunktól, és másoktól is gyakran kérdezzük: miért? Miért tetted ezt, miért nem tetted azt, stb. Jó esetben kapunk is rá választ, de az a válasz már lehető legkisebb százalékban lesz a valós miért, sokkal inkább önigazolást, racionalizálást, mellébeszélést, visszakérdezést, vagy akár viszont vádaskodást fog eredményezni.

Ha megkérdezed valakitől hogy miért vert át, akkor egy kitérő válasz esetén vagy elkezded esélytelenül győzködni arról, hogy ez nem indok arra hogy átverjen, vagy elfogadod ezt a magyarázatot, de akkor saját magaddal kell meg hasonulnod, hiszen magadban tudod, hogy ez nem a valós miért.

Amennyiben tovább megyünk ezen a gondolatmeneten, akkor viszont azt is látnunk kell, hogy minden miértre van egy válasz, akár valós akár nem. És minden válaszra van egy következő kérdés, akár jó az a válsz, akár nem. Aztán erre megint van egy válasz.

A kérdések és a válaszok, azaz a szavak ugyan mindig rámutatnak valamire, de mégsem azok, mint amire rámutatnak. Erre jó példa lehet az ember természetes állapota, maga a lét. A jelenben vagyok. A vagyok. Ebben az állapotban pedig már szinte szükségtelen feltenni a miért kérdést, mert a valós miértek maguktól megmutatkoznak, nem is nagyon kell oknyomozást végeznünk.

Pilát Gábor

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!