Oldal kiválasztása

A múlt árnyéka

Egy gondolat bánt engemet”, írja Petőfi Sándor. Azt hiszem sokan cserélnének vele, mert manapság nekünk nem egy, hanem egymillió problémánk van.

Természetesen voltak már különféle tudományos kísérletek arra vonatkozóan, hogy kiderítsék és megtudják, honnan jönnek a gondolataink. Nem tudták meg. A gondolatok természete már csakilyen. Egyszer csak felbukkannak a semmiből és választás elé állítanak minket. Nemcsak a tekintetben, hogy mit kezdjünk velük, hanem már első-sorban azzal, hogy beengedjük-e ezeket a gondolatokat, vagy nem, elfogadjuk-e őket, vagy letagadjuk. 

Ezért valószínűleg te is jobban jársz ha elfogadod a gondolat létségét, egészen egyszerűen azt, hogy legyen. Elfogadod, akármilyen érzéseket hoz magával és vált ki belőled. Aztán már csak arra kell figyelmed, hogy: Ne akard letagadni, elhazudni, bagatellizálni vagy negligálni az érzést. Tényleg csak hagyd, hogy legyen és figyeld meg a legbelsőbb, a legmélyebb megérzésedet vele kapcsolatban. Ha nyugodt, békés, öröm és életteli érzéseket tapasztalsz, akkor a figyelmed teremtő erejével éltesd tovább. Ha pedig kellemetlenséget, örömtelenséget, élettelenséget, és boldogtalanságot, akkor miért tartanád meg azzal, hogy a figyelmed teremtő erejével életben tartod?

Egy valamirevaló író a regény szereplőinek jellemrajz leírásánál és karakter megformálásánál nemcsak a megélt jó élményeiből táplálkozik, hanem a rosszakból is. A kudarcosakból, a kellemetlenekből és a szomorúakból is. Ebben a duális világban ugyanis ettől lesz olyan színes a regény és ettől lesz teljes a kép. Lehet, hogy most olyan élethelyzetben vagy, amire inkább a negatív a megfelelőnek tűnő jelző. De az is valószínű, hogy vissza tudsz emlékezni az életed egy olyan élményére, amikor ugyan voltak úgynevezett “nehézségek” az életedben, de te azt nem problémának, hanem kihívásnak és megoldandó feladatnak láttad. Ha ezt a visszaemlékezést most megteszed, akkor nem csupán az érzésre, hanem az akkor benned levő életösztönre is vissza tudsz gondolni, és belső lelkesedés élményét is fel tudod idézni. Képes vagy érezni az érzést, a vitalitást és a lelkesedést. És ha mindezt nem tartod benne az “emlékeim” dobozában, aminek most egy pillanatra felnyitottad a tetejét, hogy belenézz, hanem kiemeled a dobozból, és beemeled a jelenbe, akkor nem csupán egy sokdimenziós emléket élhetsz újra, hanem visszanyerheted az egyik legfontosabb dolgot, amivel valaha is rendelkezés, és rendelkezni fogsz: a teremtőerődet. Mert az kifogyhatatlan, csak annyi törmelék került rá, hogy néha már az is elképzelhetetlennek tűnik, hogy bármikor a birtokodban volt. A múlt történései befolyásolják a jelent, és determinálják a jövőt, azonban nem predesztinálják, azaz nem szükségszerűen határozzák meg. A jelenben ugyanis minden minta, séma és struktúra felülírható. Csak a jelenben van ráhatásod az életre, és az Életnek is csak a jelenben van lehetősége átragyogni rajtad keresztül.

Pilát Gábor

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!