Oldal kiválasztása

Hit és bizonyosság

Valamilyen mértékben minden ember hisz valamiben. Nem csupán, nem kizárólag, és nem feltétlenül vallásos aspektusból. 

Sosem járt ott, de elhiszi egy adott országról, hogy az éppen ott helyezkedik el a bolygón, ahol fel van tüntetve a földgömbön. Elhiszi, hogy a gyógyszer fogja helyreállítani az egészségét, miközben nincs tapasztalata benne. Elhiszi, hogy van pokol és van mennyország, pedig a pillanatnyi tudása és emlékezete szerint csak leírásokat olvasott róla. 

De miért hiszi el? Azért, mert a világban való viszonyulásunkat és boldogulásunkat meghatározzák a stabil pontok, ezért el is akarja hinni. Azonban leginkább azért hiszi el, mert egy számára véleményformáló ember mondta, esetleg tudományos ténynek van kikiáltva. És itt bicsaklik meg a dolog. Ugyanis mit jelent az, hogy tudományos tény? Egyáltalán mi a tudomány hiteles meghatározása? És valójában ki, mit ért ezen?

A hitre természetesen szükség lehet, hiszen nem tudunk minden helyre elmenni, mindent közelről megnézni, mindent megérinteni, megízlelni. Így hát elhisszük, hogy az olyan, mint amilyennek mondják. A legfontosabbat pedig gyakran elfelejtjük, hogy a megtapasztalás erősebb a hitnél. 

Ha azt mondanád valakinek, hogy higgye el neked a fű zöld, az ég kék, és van a levegő, ami ugye láthatatlan, de segítségével maradunk életben, nos akkor valószínűleg minimum ittasnak hinne. Neki ugyanis már megtapasztalása, megélése van ezzel kapcsolatban, tehát nincs szüksége a hitre.

Nagyon sok dolgot persze nem tudunk empirikusan, azaz tapasztalásból eredő módon megélni a világban, de a tudomány segítségével stabil pontokat szerezhetünk magunknak. Tehát a tudomány hitet ad nekünk, hiszen a tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt, tesztelt vagy bizonyított ismeretek összefüggő gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek és ténynek nevezhessük. Noha a világ nem megismételhető, de annak megismerése igen.

Itt van például a történettudomány. Bár a történelem nem megismételhető, de annak megismerése a fennmaradt történeti források alapján lehetségesnek tűnik. Ez lényegében ugyanaz, mint a tudomány esetében általában, legyen az természettudomány, bölcsészettudomány, társadalomtudomány, vagy ezek alkalmazott területei, úgy mint műszaki tudományok.

A tudományok közös jellemzője: tényeket igyekeznek magyarázni tényekkel. Ez azt jelenti, hogy az univerzumban, beleértve a megnyilvánult élővilágot is, tények százmilliárdjait figyelhetjük meg, és vehetjük észre, hogy a tapasztalt tények sokaságában  térbeli és időbeli összefüggések, mintázatok valamiféle szabályosságot mutatnak. Ezeket a mintázatokat ok-okozati rendszerbe rendezhetjük és modellezni is tudjuk. Néha nagyon egzakt módon és részletesen, például a fizika esetében, néha csak távolabbról, nagy vonalakban, mondjuk a biológiánál. 

Az univerzum keletkezésekor valószínűleg csak igen egyszerű anyagi szerkezetek voltak jelen, például molekulák biztosan nem, ezért a kérdésre a választ csak a fizika adhatja meg. A fizikának ezt a részét „kozmológiának” nevezzük. 1926 óta, Hubble csillagászati megfigyelései alapján tudjuk, hogy a galaxisok távolodnak tőlünk. Sőt, minél távolabb vannak, ez a távolodási sebesség annál nagyobb. Ebből az következik, időben visszaforgatva es visszafelé lejátszva a jelenséget, hogy valamikor az univerzum egy nagyon kicsi képződmény volt. Mivel a fény véges sebességgel terjed, a térbeli távolság egyben időbeli múltat is jelent. A mai pontos optikai mérések szerint az univerzum 13.7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.

Minden, az univerzumra vonatkozó tudományos állításunkat csakis az univerzumon belül szabad és kell értelmeznünk. Azaz nem léphetünk ki még gondolatban sem az univerzumból és arról külső szemlélőként nem tehetünk állításokat, hiszen azok igazságtartama ebből a nézőpontból ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen.

A tudomány szerint az univerzum a keletkezése után 300 ezer évvel vált csak átlátszóvá. Pontosabban a fotonok, a fény csak ezután tudtak elnyelődés nélkül terjedni. Ezért látjuk ma is őket. Jelenleg ennél távolabbra, sem térben sem időben nem látunk. Illetve, már készülnek olyan csillagászati, mérési eljárások, amelyek állítólag alkalmasak lesznek a távolabb és tovább lépésre. Ugyanakkor a részecskefizikai kutatások szerint tudni véljük, hogy milyen volt az univerzum a keletkezés pillanatát követő kb. 10-28 másodperctől kezdve. De ezt még nagyon sokáig nem fogjuk tudni meglátni, azaz csillagászati mérésekkel is tapasztalni. Nem nehéz belátni, hogy az univerzumon belül, időben visszafelé haladva, soha nem fogjuk „meglátni” a Big Bang-et, a Nagy Bumm-ot, vagyis az Ősrobbanás pillanatát. Azonban ha ott volnánk is, nem feltétlenül tudnánk, hogy ott vagyunk, ugyanis nem tudunk a pillanat mögé nézni. Ott már értelmét veszti az univerzumon belül használt

tér idő fogalmunk, ugyanis akkor már kívül lennénk a fizikai univerzumon, az anyagi világon.  Ezt a soha meg nem tapasztalható valamit nevezhetjük akár a Nagy Semminek, a lélek birodalmának, a végtelennek, a rendező elvnek, vagy Istennek is. A kronológiai rendezettség alapján mondhatjuk tehát, hogy az univerzum ebből keletkezett. De ez már filozofálgatás, és nem fizika.

Mint ahogy az is, amikor a tudósok szerint 50% esélye van annak, hogy valójában egy szimulációban élünk. Tehát a van kanál, nincs kanál dilemmája megoldatlan tudományos szempontból.

Miután Neo, vagyis még inkább Mr. Anderson lenyelte a piros kapszulát a Mátrixban, az addig általa valóságként ismert rendszer szépen, lassan és a szó szoros értelmében összeomlott körülötte, majd egy zord, elembertelenedett, elnyomó, és totalitárius rendszerek uralma alatt találta magát, amelyben a gépek az embereket élő táplálékként, azaz energiaforrásokként használják.

Az egyik legismertebb amerikai tudományos-ismeretterjesztő magazin, a Scientific American közölt egy tanulmányt, amelyben arról olvashatunk, hogy újabb elemzések szerint 50–50% a valószínűsége a valódi Mátrixnak. Egészen pontosan 50,22222–49,77778%.

A lélek tudományai mellett napjainkra megjelentek a lélek és sors elemzők, az önbizalom edzők, a nárcisz coachok, a motivációs trénerek, és ki tudja még… 

Nekik is hisznek az emberek, amivel nem is lenne szükségszerűen baj, ha minden esetben megvizsgálnák, hogy a kapott új nézőpontot, a megértett összefüggést, a felismerést miként tudják gyakorlatra váltani. 

Valaki mondjuk elolvas 1000 írást, verset, könyvet, tanulmányt az érzésekről, megnéz legalább ennyi filmet róla, sőt, saját életében meg is éli az érzéseket és érzelmek széles skáláját. Igen ám, de amikor negatív, rossz, vagy fájó érzéseket, érzelmeket él meg, akkor meg akarja változtatni azt, és ha nem sikerül, akkor le akarja tagadni a valóságot, esetleg el akarja hazudni.

Gyakran megváltoztatni akarjuk az érzéseinket és érzelmeinket, amikről egyébként tudjuk, hogy nem állnak akaratlagos irányításunk alatt. Pedig annyit is megtehetnénk, hogy pusztán elfogadjuk a létezésüket, tudva azt, hogy az elfogadás nem beletörődést vagy csüggedséget jelent. Azzal viszont, ha képesek lennénk ezt megtenni, akkor megkapnánk a lehetőségek közti szabad választás lehetőségét. 

Mert csak azt fogod tudni bizonyossággal jól kezelni, amit elfogadsz, beleértve saját magadat. Nem a miértjét. Nem az okát. Nem a valós, vagy lehetséges következményeket. Csupán a létezését, es a saját létezésedet.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!