A börtön ablakába soha nem süt be a nap

A börtön ablakába soha nem süt be a nap…

Csakhogy sokszor önként, a saját börtönünkbe zárjuk be magunkat. Az egyik ilyen cellába vezető egyirányú út a partnered birtoklása.

Szóval, gyekekként megkapjuk az első biciklinket és mondják is nekünk, hogy „vigyázz rá!” Talán még le is tolnak ha rosszul támasztjuk le és feldől. De mi ügyes gyerek lévén megtanultunk vigyázni rá és megtanuljuk birtokolni. Amikor valaki el akarja venni, kiabálni kezdünk vagy ráverünk a kezére. Majd telik múlik az idő, szerelmesek leszünk és azon kapjuk magunkat, hogy párkapcsolatban élünk valakivel és persze nem úgy, mint a biciklit, de kicsit kisajátítjuk magunknak és birtokolni kezdjük. Minél jobban birtokolni szeretnénk, ő annál jobban szabadságra vágyik és a feszültség fokozódik, pedig elképzelhető, hogy csak azt nem raktuk helyre a fejünkben, hogy tárgyakat lehet birtokolni, de személyeket nem.

A rabszolgatartó társadalomban ugyan a rabszolgák teste felett rendelkeztek, de a lelküket, a szellemüket ott se tudták birtokolni.

Amit viszont érdemes átgondolni: Amennyiben azért akarod birtokolni a társad, mert nem bízol benne, akkor javaslom gyorsan derítsd ki, hogy valóban „hátat fordíthatsz” neki vagy nem. Ha nem, engedd el, de ne birtokold. Ha mást vagy többet szeretne, mint amennyit te nyújtani tudsz neki, engedd el, de ne birtokold. Azonban, ha pont te kellesz neki szőröstül bőröstül és meg is bízhatsz benne, akkor csak tartsd a nyitott tenyereden, vigyázz rá, de ne birtokold.

Csak így fogtok tudni békés, szelíd és nyugodt kapcsolatban sétálni egymás mellett a közös utatokon. Arról nem is beszélve, hogy te is csak azt kaphatod a társadtól, amit te adsz neki és amit nem hordasz önmagadban, azt a partnered sem fogja tudni megadni neked.

Pilát Gábor

Először jársz a Tabuk nélkülön? Itt kezdd el!
By | 2018-02-12T14:25:44+00:00 February 12th, 2018|Uncategorized|0 Comments