Tudnod kell, hogy az érzéseim igazak. Meg akarlak dugni!

Tudnod kell, hogy az érzéseim igazak. Meg akarlak dugni!

A szétválás nagyon szélsőséges érzelmeket és reakciókat válthat ki az emberből. Van, aki magánnyal „bünteti” saját magát, és van aki azonnal mindent be akar pótolni, amit eddig kihagyott. Bizonyítani akar önmagának, hogy vonzónak tűnik mások szemében, bosszút akar állni az őt megcsaló vagy eltaszító partnerén, esetleg meg akarja mutatni, hogy ő most mindent megtehet. Mindezt persze vádaskodások, igazolások, és minden érzelmi elköteleződés nélkül.

Ilyenkor elhiteti magával, hogy VIP tagja lett a tobzódó világ vad forgatagának, és az újdonsült partnerei is az ő segge köre vannak csapágyazva, akiket kénye-kedve szerint használhat, mert ez neki most jár.

Mindez ugyanakkor egy természetes reakció, amit a korábbi kapcsolat korlátozott szabadsága is kiválthat. A párkapcsolat zártabb világában eltöltött idő után a falak leomlanak és rászabadul az emberre a végtelen szabadság érzése, amit akár azonnal posztolni kell. Nem kell, kötelező!

A kapcsolatból kilépettek egyrészt magányosak, másrészt átmenetileg lenyűgözheti őket az „üres emberek-üres szavak” világa is, ami eddig csak a tévéből ömlött rájuk, vagy csak az ablakuk alatt tombolt.

Mindent összevetve, akár a remeték élete, akár a fergeteges bulik világa utáni vágy lesz urrá rajtad, éld meg, csak ne ragadj bele, és ne engedd, hogy belenőjön a valóságodba.

Pilát Gábor

#tabuknelkul

A hamis énkép

Abban a pillanatban, amikor feláldozod az Énedet az énképed oltárán, csapdába kerülsz.

Az énkép olyan mint egy tudatmódosító szer, hallucinogén. Annak ellenére hogy nem valóságos, mégis gátolja a tisztánlátást, a valós érzelmek megélését, és bizony úgy akadályozza az értelem szabad áramlását is, mint ahogy a testben az érszükület a vér áramlását. Ha nincs bennünk ellenállás, akkor minden könnyen áramlik a testünkön belül és a testünkön kívül is.

Az élet nem helyhez kötött, mindenhol jelen van, mi fókuszáljunk egy bizonyos pontra, és irányítjuk úgy, mint az autónkat a kormány forgatásával.

Ha valamit meg szeretnénk élni, akkor arra rá irányítjuk a figyelmünket, és ezzel megteremtjük azt. És mi van akkor, amikor valamit nem szeretnénk megélni, sőt el akarjuk kerülni? Az elkerülés akarásával ugyanúgy ráirányítjuk a figyelmünket, és ugyanúgy megteremtjük, hiszen a mechanizmus ugyanúgy működik.

“Kezdetben volt az Ige”, olvashatjuk a Bibliában. Itt a görög “logosz” szót fordították “Igének”, azonban ennek van egy másik jelentése is: egy belső gondolat, amely kifejezésre jut szavakkal, vagy más kommunikációs eszközök segítségével. Jelen esetben az irányított figyelem segítségével.

És minthogy minden megnyilvánult dolog először egy képzet volt, legyen az a boldogság vagy a szenvedés képzete, mi tesszük valósággá. És mivel? Természetesen a figyelmünk teremtő erejével.

Pilát Gábor

#tabuknelkul

Nem az a baj, amikor nyakig ér a szahar, hanem az amikor lötykölik…

A felismerés önmagában mit sem ér, ha nem párosul egy olyan döntéssel, hogy mit fogsz másképp tenni. Ha valaki mindig az út bal oldalán megy haza, az egy szokás. Ha ott minden alkalommal kirabolják, az egy kellemetlen szituáció. Amennyiben ezt felismeri (na jó, ezt nem túl nehéz), az egy hálás állapot, de ha ezután is az út bal oldalán megy haza, ráadásul úgy, hogy meg sem tanulja megvédeni magát, kíséretet sem kér, de még egy féltéglát sem vesz a kezébe, nos, erre mondhatnánk, hogy nincs túl sok valóság alapja panaszkodni, de inkább az a helytálló megfogalmazás, hogy megérdemli.

A jó dolgok reménye sokszor nem sarkall cselekvésre, legfeljebb egy vágyat képes kialakítani. Úgy tűnik, hogy a nemkívánatos és kényelmetlen történésekre óhatatlanul szükség van, hogy döntésekre és tettekre késztessék az embert.

És mi van akkor, ha a „rossz” dolgok sem visznek a tettek mezejére?
A válasz talán túl egyszerű és túl kézenfekvő és túl „fájdalmas” ahhoz, hogy ránézzünk, pedig nem bonyolultabb, mint egy pofon. Még mindig a komfortzónádon belül vagy és még mindig nem elég rossz a helyzet.

Tehát, ha a felismerésed már megjött, de te csak félkábán és bénultan azt motyogod magadban, hogy „Ez így nem mehet tovább, most már döntenem és változtatom kell…”, viszont nem teszel semmit, akkor nyugodtan konstatálhatod, nyakig ér a szahar, de még sajnos nem lötykölik.

Pilát Gábor

#tabuknelkul

By | 2018-01-14T17:11:56+00:00 January 14th, 2018|Uncategorized|0 Comments