Monthly Archives: July 2017

//July

T-Vitamin újratöltve

Sose érd be kevesebbel!

Az életed olyan, mint egy busz, amin te magad vagy a sofőr. A busz néha utasokkal közlekedik, időnként üresen. Van, hogy kéretlen, mitöbb, jegy nélküli potyautasok szállnak fel. Olykor pökhendi, önelégült, nagyképű és elbizakodott utasokat kell elviselned, akik lenéznek amiatt, hogy te csak egy sofőr vagy. Sőt, alkalomadtán huligánok rongálják az utasteret.

Néhanapján ki kell tenned a “garázsmenet” táblát, hogy feltankold, kitakarítsd, vagy megjavítsd a buszt.

Persze vannak tisztességesen utazók is, akik köszönnek felszálláskor, érvényes jeggyel utaznak, és időben jelzik leszállási szándékukat. Ők sem biztos, hogy végigkísérnek az úton, talán csak néhány megállóra csatlakoznak, de velük élmény lesz az utazás. Időközönként forgalmi dugóba kerülsz, és ugyan jogodban áll felbosszantani magad, de legjobb, ha előveszed a keresztrejtvényt és kitöltesz néhány sort. Egyszóval a körülményeket nem te választod, maximum a hozzáállásodat határozhatod meg. Azonban amikor a műszak végén hazamész, jó ha olyan valaki vár, akinek te vagy a végállomás, és nem csak egy megálló útközben.

Sose érd be kevesebbel annál, mint amit igazán szeretnél!

Egy jó utazás tele van meglepetésekkel.

Te már útra keltél. Ha egy állomást koszosnak találsz, esetleg veszélyesnek, takarítsd ki és tedd biztonságossá. Vagy egyszerűen állj tovább. Azonban ha csupán ellenállsz a történéseknek, azzal nem kerülöd el őket, csak megnehezíted az utadat.

Szóval ha menned kell, menj. Arra azért ügyelj, hogy a lehető legkevesebb terhet vidd magaddal a múltból, hogy lehessen jövőd.

És sose keresd a halált. Az utolsó állomáson ott fog várni rád. Akkor már csak egy kérdésre kell választ adnod: mennyi szeretetet adtál az úton?

Személyes konzultáció

“Szia Gábor! Tavaly voltam nálad egy személyes konzultáción. Lehet már nem emlékszel rá, hiszen sokan járnak Nálad, de akkor kérted, hogy írjam meg ha történt valami változás az életemben. Akkor azért kerestelek fel egy személyes beszélgetésre, mert nem volt kapcsolatom 3 éve. Nemsokára rá történt valami fantasztikus velem. Egészen “véletlenül” rátaláltam az igazira. Nem akartam hamarább írni, mert azt gondolom, hogy legalább 1 év kell ahhoz, hogy az ember kijelentse, ez egy komoly kapcsolat.

Emlékszem azt mondtad többek között, hogy kérjem tiszta szívből. Kértem és megkaptam. Jövőre babát  tervezünk. Remélem sikerül!

A korom miatt egy kicsit aggódom, de szerintem minden rendben lesz. Majd írom a fejleményeket, ha nem zavarlak vele…Köszönöm a tanácsaidat…Nekem bevált amiket mondtál. Sok sikert továbbra is!! Majd írok…Köszönettel: Heni.”

12417590_1675090849427037_2892716409769472424_n

Konzultáció már telefonon is!

Nagyon sok ember életében bekövetkezik az a pont, akár többször is, hogy úgy érzi valahogy nincs a helyén, úton van, de nem tart sehová. Él, de alig lélegzik. Megrekedt az élete.

Ilyenkor a szűk környezetünkben keressük azokat a csatornákat, személyeket, barátokat, barátnőket, akikkel átbeszéljük, kibeszéljük problémáinkat. Jó sírni a vállukon, mert megvigasztalnak, megértenek, együtt éreznek velünk, de ettől még az égvilágon semmi nem változik az életünkben.

Az emberek együttérzését szeretjük és szükségünk is van rá egy rövid ideig, de egyben egy csapda is lehet!  Észre sem vesszük és az együttérzés beletörődést vonz maga után. Furcsa emberi állapot ez, hiszen szeretjük sajnálni és sajnáltatni magunkat, de közben gyötrődünk. Ezalatt az életünk irányítása láthatatlanul kicsúszik a kezünkből, mert megszokottá válik a rossz helyzet és a boldogtalanság belenő a valóságunkba.

Ha mégis elkezd villogni a piros lámpád, és készen állsz a változásra, de nem tudsz egyedül kimászni a gödörből, engem itt megtalálsz. Segítséget kérni nem szégyen és nem bűn, főleg ha egy boldogabb élet elérése a cél!

Már a távolság sem lehet akadály! Minthogy a személyes konzultációk Budapesti helyszínhez vannak kötve, ami sokaknak a távolság miatt több mint nehézséget okozott, igazodtam az igényekhez. Mostantól igénybe tudod venni a kedvezményes telefonos konzultációt.

Tele konzultáció…

Ne cipeld a terhet!

Valakinek a felelősségvállalási szintjét úgy tudod a legjobban lemérni, hogy felelősséget teszel a vállára, a megbízhatóságát pedig úgy, hogy bizalmat adsz neki. Mi magunk is kapunk bizalmat a sorstól. A lehetőséget nekünk is megadja az élet, a képességért viszont meg kell dolgoznunk. Az, hogy kibontjuk-e a kapott csomagot, mit kezdünk vele, illetve csupán önös céllal használjuk-e fel a megszerzett képességet, nos, az a mi felelősségünk.

Azonban ha valaki nem tud élni a felelősséggel és visszaél a bizalmaddal, az nem téged minősít. A kínai közmondás szerint “Szégyelld magad ha egyszer átversz, szégyelljem magam ha többször.”

Amikor reggelente megnyitjuk a fogmosáshoz a fürdőszobában a csapot, nem különösebben csodálkozunk rajta, hogy folyik belőle a víz, viszont amikor valaki harmadszorra és negyedszerre is átver minket, meg vagyunk lepődve, sőt, vérig vagyunk sértve. A csapnak az a sajátja, hogyha megnyitod, akkor folyik belőle a víz, emberünknek pedig az, hogy átver. Egy szó mint száz, csak akkor tartsd fent a bizalmadat, ha az illető képes folyamatosan élni vele, még az megismerkedést követő kampányidőszakon túl is.

Amikor megszeretünk valakit, és megnyitjuk felé a szívünket, bizony sérülékennyé válunk. Sérülékennyé, mert elveszíthetjük a szerettünket úgy is, hogy tökéletesen élvezzük egymás bizalmát, szeretetét, megbecsülését és gondoskodását. Például meghalhat, minthogy az életnek része a halál is. Ennek a veszteségnek a lehetőségét csak úgy tudjuk elkerülni, ha lakatot teszünk a szívünkre, és a kulcsot egy mély folyóba hajitjuk, a saját halálunkat pedig kizárólag úgy, hogy nem születünk meg.

Ugyanabba a pocsolyába lépve, ugyanolyan vizes és ugyanolyan sáros lesz a lábunk, de csak azért nem kimenni az utcára, mert már besároztuk magunkat néhányszor, totális képzavar lenne. Olyan, mintha visszavonulót fújnánk, és elmenekülnénk az élet elől, miközben élünk. Töröld le inkább a sarat a cipődről, ha nagyon szennyes lett, vagy használhatatlanná vált, cseréld le, de egyet ne tegyél. Ne üldögélj otthon a koszos cipődben, mert a végén még a saját lakásodat is bepiszkolod.

Az elengedés bizony művészet, de senki nem tiltja, meg, hogy művész legyél. A szerzetesek legendája klasszikusan mutatja nekünk az utat:

Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt: “Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!”
A másik csendesen megjegyezte: “Én már egy órája letettem a folyónál, te miért hurcolod most is magaddal?”

Ezért ne cipeld a terhet. Ha valamit nem tudsz felemelni, azt legyen erőd lent hagyni. A Hitedet tartsd mindig a szívedben, de az élet tanításait pedig folyamatosan az eszemben.

Ajánlom szeretettel!

Az ÉLJ könyvem megvásárlása…

Tabuk nélkül könyvem megvásárlása…

Minden más…

IMG_7732

17629673_1882629932006460_5796122428966326380_n

By | 2017-10-13T06:29:13+00:00 July 30th, 2017|Uncategorized|0 Comments